Festőművész
Fecskés Beáta
A festés miatt festek. Nem vágyom megfelelni senkinek és semminek, talán csak saját magamnak. Nem hiszem, hogy olyan világban élünk, hol újabb Picasso nagyságú jelenségek születhetnek, kik hatással lehetnek művészeti irányzatokra, politikára, divatra, közéletre. Egyszerűen csak szeretek festeni. Szeretem az egész folyamatot, a kigondolástól a megvalósuláson keresztül, addig a pontig, amíg a kép megtalálja a gazdáját. Így teljes a kép. És minden percét élvezem. Nem szeretném magam egyetlen témába se bekategorizálni, szeretek csapongani, és mindent megfesteni, amihez kedvem van. Nem kívánok hatást gyakorolni a világra, nem vágyom arra, illetve, pontosabban fogalmazva, sosem célom megrendítő erejű, vagy mondanivalójú képet festeni, de van úgy, hogy mégis sikerül. Kislányként, tele voltam ábrándokkal, romantikus, idealizált álmokkal, naiv elképzelésekkel. Aztán felnőttem, és évről-évre,a vágyaim java bekerült egy olyan szomorú – édes helyre, a polcra, ahová a kislányok álmai kerülnek a felnőtté válásuk során. A festés lehetővé tette számomra, hogy leemeljek erről a polcról elfeledettnek hitt álmokat, hogy megvalósíthassam őket. Egy második esélyt kaptam, hogy újraéljem, és újraformáljam önmagam. Ezt mind a festésnek köszönhetem. Ezzel én már elértem a célom.
